Mennyi idős korban vigyük haza?    Mennyi idős korában vigyük haza kis kedvencünket? Megoszlanak a vélemények, hogy mennyi idős korban célszerű elhozni egy kiskutyát a tenyésztőtől. Az amerikai kiképzők nagy része azon a véleményen van, hogy a legjobb ha napra pontosan 7 hetes korban választjuk el a kiskutyát anyjától. Európában általában 8 hetes korban adják oda a kölyköket új gazdáiknak, Svájcban például az ottani előírások szerint a kölyköknek 10 hetes korukig az anyjukkal és alomtestvéreikkel kell maradniuk. Állatok viselkedésével foglalkozó kutatók bizonyították, hogy a kölykök már 5 hetes korukban taníthatóak bizonyos, túlélésükhöz szükséges egyszerű feladatokra. Hét hetes korukban már mentálisan képesek új dolgokat tanulni és fizikailag is elég fejlettek már ahhoz, hogy búcsút mondjanak addigi otthonuknak. Megfelelő időben történő elválasztással az almon belüli rangsorrendből adódó – olykor a kölyök későbbi élete során negatív – hatásokat megakadályozzuk, mielőtt azok egész további életükre kiható, túlságosan mély nyomot hagyhatnának bennük. A 49 napos életkor a legkiválóbb arra, hogy a kölyök életében átvegyük az anya szerepét. Amint hazavisszük, az új környezetében a megfelelően szocializált kölyök számára mi leszünk az, aki az anyját helyettesíti. A kutyákban 7 és 12 hetes koruk között alakul ki legerősebb érzelem az ember iránt, életük során később soha nem alakul ki olyan mély kötődés, mint ebben az 5 hétben. Legjobb, ha ebben a korban minél több értékes időt töltünk a kiskutyával, játsszunk vele, elkezdjük fejlesztgetni a vele született képességeit. Olyan kapcsolat alakulhat ki közöttünk, amit soha nem tapasztalhatunk meg, ha kihagyjuk ezt az időszakot. Egy kiskutya, amelyik ebben az időszakban még alomtársaival van, soha nem fogja elérni teljes potenciálját. És ez az, amiről nem szabad lemondanunk, főként akkor, ha dolgozni szeretnénk a kutyánkkal. A kiskutya agykapacitása 12 hetes korában megegyezik egy felnőtt kutya agyának kapacitásával!!! Amerikában vakvezető kutyák képzését néhány évtizeddel ezelőtt akkor kezdték el, amikor fizikailag elég nagyok voltak ahhoz, hogy képesek legyenek egy vak ember vezetésére. A legjobb almokból is csak az egyedek 20 % vált képessé a neki szánt feladatra, a vakvezetésre. A korán elkezdett képzéssel azonban ma már ugyanazokból az almokból származó kiskutyák 90 %-a megbízható vakvezető kutyává válik. Ez persze részben köszönhető általában a képzési módszerek folyamatos fejlesztésének is, de vitathatatlanul nagy szerepe van ebben a fejlődésben annak is, hogy a kiskutyákkal hét hetes korukban elkezdenek foglalkozni. Ha egy kölyöknek hét hetes korukban elkezdjük megtanítani a nevét, szinte napra pontosan kilenc hetes korára megtanulja azt. Könnyen kipróbálhatjuk úgy, hogy amikor éppen mással foglalkozik, kimondjuk a nevét.